Művészeink

Köllő Miklós (1861-1900)

(Gyergyócsomafalva, 1861. december 23. – 1900. szeptember 17., Budapest)
A gyergyócsomafalvi felsô népiskolában egy német esztergályostól elsajátította a fafaragást. Tehetségét Élthes Elek tanfelügyelô fedezte fel, és 1875-ben a Székely Egyesület ösztöndíjasaként, a hosszúfalusi állami mûfaragó iskolába irányította, ahol Kupcsay János szaktanár mellett három év alatt jártas lett a fafaragásban és mintázásban. Elsôévesként a szegedi iparmûvészeti kiállításon díszes képkeretével oklevelet és kitüntetést nyert. 1878-ban Csík vármegye ösztöndíján a müncheni Képzômûvészeti Akadémiába indult szobrászatot tanulni. Fél évvel késôbb Köllô az akadémia Dávid-pályázatát nyerte meg. Hess és Knabl tanárok irányításával négy év alatt még számos pályázat gyôzteseként, végzett szobrászként intett búcsút az akadémiának. Hazatérve, a Csík megyei gazdasági egyesület 1882. október 10-13-i kiállításán szobormintáit – köztük néhai, alfalvi Mikó Mihály ’48-as kormánybiztos mellszobrát és egy életnagyságú gyermekalak gipszmintáját – aranyéremmel jutalmazták. 1882-1884-ben Budapesten, elsô mestere, Huszár Adolf mûtermében szorgos-kodott. 1884-ben a szárhegyi Lázár Jenô gróf meghívta Medgyesfalvára, mûasztalosnak. Az 1885. évi Országos Kiállításra díszesen faragott magyar szobaberendezést készített. Munkáit éremmel jutalmazták. 1885-1889 között Budapesten Zala György mûtermében vált igazi mûvésszé: az aradi Szabadság-szobor (ami 1999. október 6-ra került ki várbörtönébôl!) mellékalakjait és a budavári Honvéd-szobrot mintázta. 1889-ben a párizsi világkiállításra utazott a mûvészeti újdonságokat tanulmányozni. 1890-ben Budapesten mûtermet nyitott. A Szabadságharc-szobor pályázatán 4. helyezést ért el, és 600 forintot nyert. Mûtermében tehetséges székely ifjakat foglalkoztatott. Köllô elsô mûve, Reviczky Gyula költô síremléke, melyet 1891. június 21-én avattak fel a Kerepesi úti temetôben, már nincs meg. Bár minden pályázaton feltûnést keltett, mégsem kapott elég megbízást. Kezdetben épületdíszítô szobrokat készített. Az Országház déli kapujánál: Szent István egy-egy apróddal, az északi homlokzaton: Huba, Tas, Tuhutum. A kupolacsarnokban horganyból öntve: Szent István, III. Károly és Mária Terézia egy-egy apróddal. Az Országházban elszórtan láthatók: Erô, Igazság, Kritika, Vadászat, Bognár, Takács és Könyvnyomdász címû mûvei. Az Országházzal szemben lévô Kúria (ma: Néprajzi Múzeum) lépcsôházában négy párkánytartó kôalakja látható. Az új Szent János Kórház részére elkészítette a névadó szentet két angyallal a fôbejárat fölé (ma nincs meg), a szent glóriáját este villanyfénnyel világították ki. 1894-ben a kolozsvári Mátyás-szobor pályázatán harmadik díjat és 2000 koronát nyert. A lovas király alakja hasonlít Fadrusz nyertes mûvéhez. 1896-ban Szegeden, a mai Dóm téren felavatták Szentháromság-szobrát, és a Honvéd-emlékmûre turulmadarát helyezték fel. Az ezredéves kiállításon, a történelmi csarnok fôcsoportját díszítô szobrászati munkájáért I. Ferenc József királytól koronás arany érdemkeresztet nyert. Az 1897-ben Segesváron leleplezett Petôfi-szobor elkészítésével pályázat nélkül bízták meg. A költô arcába szellemet öntött, felemelt jobbja erôt és lelkesedést sugallt. Költsége 16 000 forint volt: „nem is annyira a nemzet, mint inkább Köllô Miklós lelkesedésének köszönheti, hogy elkészült” – fedi fel az igazságot az 1848-49. Történelmi Lapok cikkírója. A szobrot 1916-ban a román hadmûveletek elôl elmenekítették, 1922 óta Kiskunfélegyháza fôterén áll. A Petôfivel egy napon avatott fehéregyházi emlékoszlop turulmadara szintén Köllôt dicséri. A Marosvásárhelyen 1899-ben leleplezett Kossuth-szobrot „oly olcsón vállalta (13 000 Ft-ért), mintha magának készítette volna” – írja a Képes Folyóirat. A leleplezés után a közönség a mûvészt kívánta látni. Köllô asztalra állva köszönte meg a kitörô lelkesedés. Örömre bánat, Vásárhelyrôl hazaérve kisfiát holtan találta. Ô volt a harmadik kiskorú gyermeke, akitôl a végzet elszakította. 1900-ban a budai Királyi Várpalota Bölcsesség, Dráva, Száva, Erdély és Fiume kôszobrait készítette el. A VII. kerületi erzsébetvárosi plébániatemplom fôhomlokzatára felkerültek Szûz Mária, Szent István és Szent László pirogránitból öntött színes alakjai, melyeket 1999-ben újítottak fel. A budapesti Millenniumi Emlékmûre megmintázta IV. Béla király impozáns alakját. A Mûcsarnok 1901. évi téli tárlatán, Köllô halála után bemutatták utolsó mûvét. A Zeyk Domokos dombormű a héjasfalvi ,Kiskunfélegyháza fôterén áll. A Petôfivel egy napon avatott fehéregyházi emlékoszlop turulmadara szintén Köllôt dicséri. A Marosvásárhelyen 1899-ben leleplezett Kossuth-szobrot „oly olcsón vállalta (13 000 Ft-ért), mintha magának készítette volna” – írja a Képes Folyóirat. A leleplezés után a közönség a mûvészt kívánta látni. Köllô asztalra állva köszönte meg a kitörô lelkesedés. Örömre bánat, Vásárhelyrôl hazaérve kisfiát holtan találta. Ô volt a harmadik kiskorú gyermeke, akitôl a végzet elszakította. 1900-ban a budai Királyi Várpalota Bölcsesség, Dráva, Száva, Erdély és Fiume kôszobrait készítette el. A VII. kerületi erzsébetvárosi plébániatemplom fôhomlokzatára felkerültek Szûz Mária, Szent István és Szent László pirogránitból öntött színes alakjai, melyeket 1999-ben újítottak fel. A budapesti Millenniumi Emlékmûre megmintázta IV. Béla király impozáns alakját. A Mûcsarnok 1901. évi téli tárlatán, Köllô halála után bemutatták utolsó mûvét. A Zeyk Domokos dombormû a héjasfalvi emlékoszlopra került. További munkái: az egri érseki fôszékesegyházban Jézus és Mária szobrai, Kassai Vidor színész mellszobra, a madéfalvi emlékmû turulmadara. 1900 nyarán Köllôt az öngyilkosság foglalkoztatta. Meghasonlott önmagával és az élettel. Környezete aggódva látta közelgô végzetét. Egy idegroham hamar végzett vele. 1900. szeptember 17-én, 13 órakor Budán, a kelenföldi szántóföldön revolverlövéssel kioltotta életét. Szeptember 21-én eltemették, díszsírhelyet kapott a Kerepesi úti temetôben (ma Fiumei úti Nemzeti Pantheon). 1905-ben Zala György és Kiss György szobrászok kezdeményezésével a tanítványok a síremlékre emelték Köllô márvány mellszobrát, ami a II. világháborúban elpusztult, bár szétszórt darabjai 1966-ban még az elhanyagolt parcella területén hevertek.

Borsos Miklós (1906-1990)

Szobrász, grafikus. A román betörés elől 1916-ban menekült családja Győrbe.
A bencés gimnáziumba iratkozott. 1922-ben véglegesen letelepedett családjával a városban. Művészeti tanulmányokat ésvezetésével végzett. Sikertelen főiskolai felvételi után Firenzébe utazott, megismerkedett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapot elvégzett a Képzőművészeti Főiskolán, de abbahagyta tanulmányait és Pohárnok Zoltánal újabb vándorútra indult a Riviérára. Festőként 1924-ben jelentkezett először győri kiállításon.
1932-ben a Nemzeti Szalon csoportkiállításán vett részt. Szerepelt a helyi kiállításokon. 1941-ben a Tamás Galériában feltűnően sikeres tárlatot rendezett. Tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának. Megbízásokat kapott, műveit vásárolták a gyűjtők. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoporttal (Barcsay, Dési Huber, Gadányi, Pálffy). 1945-ben megválasztották a Művészeti Tanácsba. A fővárosba költözött. 1946-60 között tanár volt az Iparművészeti Főiskolán. Cselekvő egyénisége a korszak művészeti életének. Rendre megkapta a művészeti díjakat: Munkácsy-díj (1954), Kossuth-díj (1957), Érdemes Művész (1962), Kiváló Művész (1972). Carrarában ezüstérmet, Sopronban érmeivel az első biennálén nagydíjat (Ferenczy Béni-díj, 1977) nyert.Számos tanulmányutat tett, találkozott Henry Moore-ral. 1966-ban a Velencei Biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rajzaival, rézkarcaival. 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban a Múzeumi Képtárban volt önálló tárlata. 1979-ben a Győr városnak ajándékozott műveiből nyílt meg állandó kiállítása a Káptalandombon. Grafikáit a megye városaiban is bemutatták. Győrött található művei: Angyali híradás (Nádorvárosi Ev. Újtemplom, 1941), Utolsó vacsora és Szent Imre élete (Szt. Imre templom, 1943), Négy evangélista és Keresztelő Szent János (Nádorvárosi Ev. Újtemplom 1944), Phőnix (Magyar Ispita, 1963), Ölelkező formák (1974), Bartók (1975), Aphrodité (1982), Rómer Flóris büszt (1990). Győr város díszpolgárává választották 1979-ben. 1995-ben a Városi Művészeti Múzeum kiállította 77 rajzát hagyatékából, 1998-ban pedig egy nagyobb válogatást a Győrnek adományozott rajzokból.