- Állatvilág: emlősök – barna medve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus), kárpáti szarvas (Cervus elaphus Carpathicus), híúz (Lynx linx), vadmacska (Felis silvestris), őz (Capreolus capreolus), vaddisznó (Sus scrofa), róka (Canis vulpes); rágcsáló – mókus (Sciurus vulgaris fuscoater); madarak - siketfajd (Tetrae urogallus), fakopáncs (Priscides tridoctylus alpinus), kakukk (Cuculus canorus), erdei pinty (Fringilla coelebs), hegyi billegető (Metacilla boarula), fülesbagoly (Bubo bubo), feketerigó, sas, sólyom (vércse); hüllők – közönséges vipera (Vipera berus berus), erdei gyík (Lacerta vivipara), vízisikló (Natrix natrix); hegyi patakok halvilága – hegyi pisztráng (Salmo trutta falio), márna (Barbus meridionalis); Maros folyó állatvilága - pézsmapocok, vidra, vadréce.
SPORTLEHETŐSÉGEK:
- Iskolai sportpályák (minifoci, kézilabda)
- Sportterem- Marosparti jégpálya
- Veresvirági sípálya
RENDEZVÉNYEK, PROGRAMOK
HELYI HAGYOMÁNYOK
INTÉZMÉNYEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK
ORBÁN BALÁZS: SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA
CSÍK-SZÉK; XXX. GYERGYÓ DÉLNYUGATI SZÖGLETE (9-14. bekezdés)
"Csomafalva terjedelmes erdőségei között egy Várhegy nevezetü havas levén, ez elnevezés oly vonzerővel hatott reám, hogy bár nagy távolra van, bár utja kényelmetlen és fáradságos, én egy várrom felfedezésének vágyától lelkesedve, mégis elhatároztam oda rándulni. Utunk jó darabig a Somlyó vize* <A Somlyó vize Nagy- és Kis-Somlyó összefolyásából lesz. Ez azon folyam, mely Gyergyó délnyugati szögletén tömbösülő havasok vizadóját a Marosba viszi, s körülbelől a Marosba szakadó gyergyói folyók legjelentékenyebbike; nevét a Somlyó mezejéről – hol forrásai felbuzognak – veszi. A Somlyó névnek Csíkban s egyáltalában hazánk más vidékein való gyakori ismétlése, s főleg itt hegyekre való alkalmazása arra mutat, hogy a Somlyó névnek valami jelentése volt, mely most feledésbe ment. Hogy e jelentés mi lehetett, annak kutatását nyelvészeinkre bizom>. terén vezetett, azután a Kis-Somlyó hegyek közé mélyedő völgyébe tért be, hol fürészmalmok és kásatörők* <Ezek nagyon kezdetleges alkotásu zuzómalmok, melyeken buzakását készitnek, a mivel a csomafalviak nagy kereskedést üznek.> képviselik az ipart. Fennebb e völgy havasias küllemet ölt, szép fenyvesek-koronázta sziklák tornyosodnak fel, melyek alján az összeszoritott patak haragosan tombol sziklamedrében, a Kőzúgónál pedig szép zuhatagot alkotva rohan le. E zuhatag nem annyira nagy esése (alig 3 öl), mint környezete miatt nem csak meglepően szép, hanem nagyszerünek mondható. Mindkét oldalán függélyesen felmeredő sziklák emelkednek, melyeknek fenyves-árnyalta alján szirtfokról zobognak le a pataknak habbá tört hullámai, ezredévek türelmével vájt gyönyörü sziklamedenczébe veszve, mely fölé függő pallókat maga a patak elsodort fatörzsekből alkot, keresztül fekteté szirtöble felett azokat, hogy legyen erkély, a honnan elbámulja a néző vizének szeszélyes játékát, hogy legyen alap, a honnan gyönyörködjék az ezüst hullámoknak zajongó lerohanásán, de mintha a természet a nagyon ritkán idejövő utasnak minden kényelmet biztositani akart volna a sziklaszorulatban, hol különben lennebb menni nem lehetne, kényelmes lépcsőzetet vésett a meredek sziklaoldalba, ekként alólról valódi festői nézpontjáról is bámultatni engedvén ezen sajátszerü zuhatagot, melynek környezetét nagyszerüen ékité, a mennyiben a sziklák oldalait élénk szinü mohákkal, lecsüngő zuzmókkal vonta be, a mederszéleket pedig a vizi flóra gazdag szinvegyületü virágágyaival ültette be, hogy a sziklák kietlenének ezen büvös oázát nagyszerüsége mellett kiessé is tegye.
Innen kezdve az ut, mely a Kőzúgón felül levő fürészekhez vezet, megszünvén, csak medvék és nyájak által tapodott ösvényen lehet tovább hatolni s feljutni a Csomafalvától hat órára levő, a tenger szine felett 5000 lábnál magasabban fekvő* <A Várhegy ugyan nincsen megmérve, de az a szomszéd Délhegynél – mely 5500 láb magasságu – nem sokkal törpébb.> Várhegyre, melyet egyfelől az alján eredő Kis-Somlyó, másfelől a közeli Somlyómezőn eredő Nagy-Somlyóba szakadó Várpatak foly körül. A Várhegy tetőcsúcsa három oldalról falmeredeken hanyatlik le, miért csak is északi lankásabb oldalán lehet megmászni, de ez oldalt s egész fennlapját is oly sürün nőtt fenyves erdő boritja, hogy oda csak bajjal lehet felhatolni; és ha mind ez akadályokon átküzdé magát az utas, a követelt várnak semmi nyomaira nem tud akadni, mert ha volt is, eltünt az a használatlanul összeomlott erdőknek több öl vastagságu rothadványában, melynek kövér, térdig érő áfonya és mohaszőnyeg takarta talajából uj nemzedéke nőtt fel a szép szálas fenyőknek.
De ha nyomokat nem találunk is, az még sem zárja ki egy vár ittvoltának lehetőségét, mert tudjuk, hogy éppen az idő viszontagságainak inkább kitett havas vidéken oly váraink tüntek el nyomtalanul, melyeknek létezéséről történetileg biztos tudomásunk van; ilyen, hogy többet ne emlitsek, a feketehalmi, ilyen a királykeu-i vár, s részben a Perkőn feküdt sz.-léleki vár is, melyek a 13-ik században még mind állottak, s melyeknek ma még fekhelyére sem tudunk biztossággal ráakadni, mert a talaj átalakulása s a nagymérvü hegyomlások eltemették még nyomaikat is. Ilyszerü átalakuláson ment át Várhegyünk is, mert annak nem csak felületét változtatta át a növényzetnek földréteget alkotó megsemmisülése, hanem a természet forradalmai, hihetőleg földrengések, lesülyeszték a hegy függőleges, s azért kevés támponttal biró oromzatát is, mely hegyomlások magokkal elsülyeszthették a várfalakat is, mit sejtetni enged a hegy alján és oldalain szerteszét heverő nagymennyiségü, idomitottnak tetsző lapos kő, mi könnyen lehetne a hegy által lerázott várfalaknak szétgurult alkatrésze. Ekként a most eltünt, de a hegyelnevezés és hagyományok által feltételezett vár, ha ugyancsak létezett, már fekvésénél fogva is tekintélyes erőd volt, mely az ide nem messze levő Küküllő melletti Tartód és a távolibb Firtossal láttani egybeköttetésben levén, egy összekötő lánczszemét alkotá Udvarhelyszék és Gyergyó várlánczolatának* <Gyergyóban aránylag kevés várrom van. Egy Sz.-Miklós felett, másik Várhegyalján szemben a faluval, harmadik lenne ezen fennebb leirt.>
De ez csak puszta feltevés, melylyel talán némileg kárpótolni igyekezém eredménytelen idemászásomat, melyért még az innen feltáruló nagyszerünek mondott kilátás sem jutalmazott meg, mert bár mi itt fenn a legtisztább légkörben sütkéreztünk a napsugaraknál, azért a lenn levő Gyergyó ködben uszott, tengerkint hömpölygő és hullámzó ködlepel vonta be a szép tért oly sürün, hogy csak az azt körülölelő havasoknak amphitheatralis karaja tünt fel, melyek közt az oly közelnek tetsző Kelemen havas bérczóriásai már hóleplezettek levén, ezüst bérczekként tündököltek, s mi hálás elismeréssel tekinténk rá azon udvariasságaért, hogy ezen diszes téli köpenyét, mig ott jártunk, feltölteni késett.
A köd azon tervünket is megsemmisité, hogy visszautunkat a szomszéd Délhegy felé vegyük, mely hegyről nem csak Gyergyóra, hanem az onnan feltáruló Csíkra is egy bucsupillantást vethettünk volna. Visszaindultunk tehát a jött uton, s az erdő aljában éji tanyát ütvén, másnap tértünk meg Csomafalvára."
Turizmus 
