|
"Alfalun felül, hol Somlyó vize a Marosba ömlik, ennek jobb partján, de ujabb időkben balpartjára is áttelepülve, fekszik Csomafalva, melynek neve eredetileg Somafalva volt, s eredett Samu-tól, mely nevet a régiek Somá-nak
mondottak (Benkő Sp. Tr.) Az 1567. évi regestrumban „Chyomaffalwa”
néven 15 kapuval fordul elő. E faluban alig találunk felemlitésre
méltót, legfelebb azt, hogy a mult században Gyergyó derékszéke itt
székelt (Benkő Sp. Tr.) és hogy a Marost kivéve, édes vizet itt találni
nem lehet, mert bárhol ássanak is kutat, mindenütt ásványos viz fakad
fel; egyik ily forrás a bort is főzi, s oly erős, hogy borszéki helyett
hordják szét.
Csomafalva terjedelmes erdőségei között egy Várhegy
nevezetü havas levén, ez elnevezés oly vonzerővel hatott reám, hogy bár
nagy távolra van, bár utja kényelmetlen és fáradságos, én egy várrom
felfedezésének vágyától lelkesedve, mégis elhatároztam oda rándulni.
Utunk jó darabig a Somlyó vize* terén vezetett, azután a Kis-Somlyó hegyek közé mélyedő völgyébe tért be, hol fürészmalmok és kásatörők*
képviselik az ipart. Fennebb e völgy havasias küllemet ölt, szép
fenyvesek-koronázta sziklák tornyosodnak fel, melyek alján az
összeszoritott patak haragosan tombol sziklamedrében, a Kőzúgónál
pedig szép zuhatagot alkotva rohan le. E zuhatag nem annyira nagy esése
(alig 3 öl), mint környezete miatt nem csak meglepően szép, hanem
nagyszerünek mondható. Mindkét oldalán függélyesen felmeredő sziklák
emelkednek, melyeknek fenyves-árnyalta alján szirtfokról zobognak le a
pataknak habbá tört hullámai, ezredévek türelmével vájt gyönyörü
sziklamedenczébe veszve, mely fölé függő pallókat maga a patak elsodort
fatörzsekből alkot, keresztül fekteté szirtöble felett azokat, hogy
legyen erkély, a honnan elbámulja a néző vizének szeszélyes játékát,
hogy legyen alap, a honnan gyönyörködjék az ezüst hullámoknak zajongó
lerohanásán, de mintha a természet a nagyon ritkán idejövő utasnak
minden kényelmet biztositani akart volna a sziklaszorulatban, hol
különben lennebb menni nem lehetne, kényelmes lépcsőzetet vésett a
meredek sziklaoldalba, ekként alólról valódi festői nézpontjáról is
bámultatni engedvén ezen sajátszerü zuhatagot, melynek környezetét
nagyszerüen ékité, a mennyiben a sziklák oldalait élénk szinü mohákkal,
lecsüngő zuzmókkal vonta be, a mederszéleket pedig a vizi flóra gazdag
szinvegyületü virágágyaival ültette be, hogy a sziklák kietlenének ezen
büvös oázát nagyszerüsége mellett kiessé is tegye.
Innen kezdve az ut, mely a Kőzúgón felül levő
fürészekhez vezet, megszünvén, csak medvék és nyájak által tapodott
ösvényen lehet tovább hatolni s feljutni a Csomafalvától hat órára levő,
a tenger szine felett 5000 lábnál magasabban fekvő* Várhegyre, melyet egyfelől az alján eredő Kis-Somlyó, másfelől a közeli Somlyómezőn eredő Nagy-Somlyóba
szakadó Várpatak foly körül. A Várhegy tetőcsúcsa három oldalról
falmeredeken hanyatlik le, miért csak is északi lankásabb oldalán lehet
megmászni, de ez oldalt s egész fennlapját is oly sürün nőtt fenyves
erdő boritja, hogy oda csak bajjal lehet felhatolni; és ha mind ez
akadályokon átküzdé magát az utas, a követelt várnak semmi nyomaira nem
tud akadni, mert ha volt is, eltünt az a használatlanul összeomlott
erdőknek több öl vastagságu rothadványában, melynek kövér, térdig érő
áfonya és mohaszőnyeg takarta talajából uj nemzedéke nőtt fel a szép
szálas fenyőknek.
Részlet Orbán Balázs "Székelyföld leírása " című könyvéből
|
